1995-ben az UNESCO katalán javaslatra ünnepnappá nyilvánította április 23-át, így már közel 30 éve számos országban ez a nap a könyvek és az olvasás szeretetének ünnepe. Mi, szellemi tulajdonjoggal foglalkozó ügyvédek pedig a könyvek iránti rajongás mellett különösen fontosnak tartjuk, hogy ezen a napon a szerzői jog fontosságáról is megemlékezzünk, így a világnap apropóján pár érdekes jogesetet mutatunk be, amelyben a főszerep az íróké, a drámai cselekményszálat pedig a szerzői jog megsértése idézi elő.
A cikkünk végén ajánlunk néhány kortárs regényt is, amelyekben különböző helyzetekben kerül elő a plágium és a szerzői jog.
- Sokunk meghatározó fiatalkori olvasmánya J. D. Salinger Zabhegyező című könyve, és felmerülhet a kérdés, hogy miért nem láttunk még sosem belőle készült filmadaptációt. A válasz egészen egyszerű, a szerző életében szigorúan elzárkózott a regény bármilyen átdolgozásától, és 2010-ben bekövetkezett halálától jogainak kezelője is ezt a hozzáállást követi. Nem csak a filmek esetében képviselte ezt az álláspontot Salinger, halála előtti évben bíróság elé állította Fredrik Colting írót, aki szintén nagy rajongója lehetett a Zabhegyezőnek, hiszen „Coming through the Rye” címen megálmodta annak folytatását, immár a 76 éves Holdennel a főszerepben. Egy angol kiadó 2009-ben meg is jelentette a művet anélkül, hogy ehhez Salinger engedélyét kérték volna, aki nem volt elragadtatva szereplői visszatérésétől, és a bíróságon kérte, hogy tiltsák el a szerzőt és kiadóját annak publikálásától. A jogvita természetesen Salinger javára dőlt el, és azért is volt jelentős, mert megerősítette a szerzők és a szerzői jogosultak azon jogát, hogy eredeti alkotásaikon alapuló származékos művek felett rendelkezzenek. Hangsúlyozta továbbá, hogy milyen jogi kihívásokkal jár a folytatások vagy a jól ismert irodalmi művek által inspirált művek létrehozása, különösen akkor, ha azok stílusukban, témáikban vagy karaktereikben nagyon hasonlítanak az eredeti műhöz.
- Az inspirálódás és a plágium között sokszor vékony a határ. Dan Brown amerikai sikerszerzőnek is többször meg kellett védenie magát leghíresebb regényében, a Da Vinci kódban felhasznált részletek miatt. A mű megjelenése óta többen is vádolták plágiummal; Lewis Perdue új-zélandi író kezdte a sort: amiatt perelte be a népszerű regény íróját és kiadóját, hogy a Daughter of God (Isten lánya) című könyvéből több részletet is átvett a Da Vinci kódhoz. A new yorki bíróság végül nem állapított meg szerzői jogsértést, álláspontjuk szerint csupán ötletek szintjén van hasonlóság a két mű között, illetve olyan további elemekben fedezhető fel hasonlóság, amely az ötlettel egyetemben, szerzői jogilag nem védett. Lewis Perdue után két történész, Michael Baigent és Richard Leigh keverte plágium ügybe a bestseller íróját, azonban ők is sikertelenül állították, hogy az 1982-ben megjelent The Holy Blood and The Holy Grail című könyvük alapján íródott a Da Vinci kód. Mellettük Jack Dunn próbálkozik folyamatosan perelni a könyv szerzőjét, amiért állítólag “több száz” elemet lopott el A vatikáni fiúk című könyvéből. Eddig nem találtak szerzői jogi fogást a Da Vinci kódon.
- Egy kis történeti kitekintés a reformkorba: Az első magyar szerzői jogi törvény csak 1884-ben született meg, de már az 1809-re visszamenőleg számon tartunk egy „Íliászi pör” néven elhíresült esetet, ahol a vita „irodalmi mű tulajdonjoga” körül zajlott. Vályi Nagy Ferenc emelte át készülő Íliász fordításába Kölcsey Ferenc sorait, aki Homérosz művét Vályival egyidőben készült magyarítani. Az esetről szóló leírásokból kiderül, hogy Vályinak a célja ezekkel az „átemelésekkel”, amit ma egyértelműen szerzői jogsértésnek ítélnénk, csupán annyi volt, hogy minél jobb fordítás jöjjön létre, és a szerzőség kérdése benne fel sem merült, egyszerűen méltóbbnak ítélte Kölcsey sorait a készülő fordításba. Kölcsey azonban az, aki nyilvános vitában hangot ad annak, hogy a szerzőséget nem lehet így háttérbe szorítani, és ezzel a plágium és a szerzőség kérdését elsőként emeli be az irodalmi diskurzusba, évtizedekkel a magyar szerzői jogi törvény megszületése előtt.
Könyvajánlónk:
- R. F. Kuang Sárga című regénye.
A mű óriási visszhangot váltott ki az olvasók körében, megjelenését követően rögtön „New York Times bestseller” lett. A történet főszereplői két fiatal író, June Hayward és Athena Liu. June szemtanúja lesz Athena furcsa balesetben bekövetkezett halálának, és ezt kihasználva ösztönösen cselekszik: ellopja barátnője frissen befejezett és nagy titokban tartott kéziratát. Az egész mű középpontjában tehát egy plagizált regény szerepel, amely ezután különböző témák kibontására ad lehetőséget a szerzőnek, mint a kulturális kisajátítás, egy kiadó működésének bemutatása, a szerzőség és szerzői jogok kérdése azonban végig fókuszban marad a műben.
- Michael Chabon Pulitzer-díjas regénye, a Kavalier és Clay bámulatos kalandjai.
A helyszín New York City, 1939, a képregényfüzetek aranykora. A főszereplő Joe Kavalier szabadulóművész és bűvészpalánta és unokatestvére, Sammy Clay belevetik magukat a képregény bizniszbe és megalkotják saját karakterüket. A két tizenéves beveszi Manhattant, teremtményükkel, a Szabadulóművésszel a képregények lapjain veszik fel a harcot a fasizmussal. Sammy és Joe fényes karriert futnak be, fordulatos történetük kontinenseken, évtizedeken ível át. Ahogy eligazodnak a képregényiparban, a szerzői jog kulcsfontosságú kérdéssé válik.
- Mohamed Mbougar Sarr Az emberek legtitkosabb emlékezete című regénye.
A kötet 2021-ben elnyerte a Goncourt-díjat.
A szenegáli származású művész, aki egyébként Budapestre is ellátogatott pár éve, regényében egy írót követ, aki – miután plágiummal vádolják – teljesen eltűnik az irodalmi színtérről. Évtizedekkel később könyvének egy példánya egy fiatal íróhoz kerül, aki megszállottja lesz a könyvnek és annak a kérdésnek, hogy mi történt valójában a szerzővel. Sarr a könyvében számos más téma mellett (irodalom szerepe, francia irodalom a 30-as években, szerelem, halál) azt fejtegeti, hol ér véget az inspiráció és hol kezdődik a plágium.
