A nemzetközi védjegyportfólió kialakításának előnyei és buktatói
Irodánkhoz sokszor fordulnak ügyfelek azzal a kéréssel, hogy „világvédjegyet” szeretnének, mert a cégük nemzetközi terjeszkedésbe kezdett, a világ összes országából elérhető weboldalt vagy alkalmazást fejleszt vagy épp nemzetközi franchise rendszert épít. Világvédjegy ugyan nem létezik, de nemzetközi védjegyportfólió létrehozására természetesen van lehetőség. Ilyenkor mérlegelni kell az ezzel járó költségeket, az oltalomszerzés célját, valamint azt is, hogy valóban szükségünk van-e védjegyoltalomra a világ összes országában.
A nemzetközi védjegyportfólió létrehozásának három fő módja van: az európai uniós védjegybejelentés, több elkülönült nemzeti védjegy bejelentése és nemzetközi védjegybejelentés benyújtása. Azt, hogy ezek közül az adott esetben melyik a leghatékonyabb módszer, az ügyfél pénztárcája, az oltalomszerzés sürgőssége és az dönti el, hogy közép- és hosszútávon az ügyfél mely földrajzi területeken szeretne tevékenységet folytatni a védjegye alatt.
Európai uniós védjegy
Az európai uniós védjegy egységes oltalmat biztosít az EU összes tagállamában, és ez az oltalom egyetlen bejelentéssel megszerezhető. Az európai uniós védjegybejelentés hivatali díjai 800-1000 euró körül alakulnak – a megjelölt áruosztályok számától függően –, azaz ha már 2-3 európai uniós országban kívánunk tevékenységet folytatni, megérheti az európai uniós védjegybejelentés, mivel olcsóbb, mint ha az EU-s országokban külön-külön nemzeti eljárásokat indítanánk.
Az európai uniós védjegy egységessége azt is jelenti, hogy ha a védjegy oltalma – például a védjegy törlése miatt – megszűnik, akkor egyik tagállamban sem marad fenn a védjegyoltalom. Ugyanígy, amennyiben akár egy tagállam tekintetében felmerül kizáró ok a védjegybejelentés során, például egy korábban bejelentett hasonló nemzeti védjegy, az európai uniós védjegybejelentést el fogja utasítani az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatal (EUIPO) az EU egész területére kiterjedően.
Nemzeti védjegybejelentések
Ha csak bizonyos, EU-n kívüli országokba szeretnénk terjeszkedni, megoldást jelenthet külön nemzeti védjegybejelentések benyújtása az adott országokban. Ennek hátránya, hogy ez az opció többnyire magasabb költségekkel jár, mint a nemzetközi védjegybejelentés, mivel ilyenkor helyi jogi képviselőre van szükség az adott ország védjegyhivatala előtti eljáráshoz, illetve a nemzeti védjegybejelentések többségét csak az adott ország nyelvén lehet benyújtani, tehát fordításra is szükség van. Ezen kívül hátrányt jelenthet, hogy az oltalomszerzési eljárásokat nem lehet egy kézből, központilag intézni, és a különböző eljárások, a hivatalokkal és jogi képviselőkkel való kommunikáció, valamint a díjfizetés is országonként külön-külön történik.
Előnye viszont ennek az eljárásnak, hogy a különböző nemzeti védjegybejelentések egymástól függetlenek, így ha az egyik eljárás sikertelenül zárul vagy a védjegy törlésre kerül, ez nem hat ki a többi országban lajstromozott védjegy oltalmára.
Azonban ha a nemzetközi – EU-n kívüli – terjeszkedés már 2-3 országnál többet érint, költséghatékonyabb és egyszerűbb megoldást jelenthet a nemzetközi védjegybejelentés.
Nemzetközi védjegybejelentés
A nemzetközi védjegybejelentés benyújtására egy már lajstromozott védjegy (ún. alapvédjegy) alapján van lehetőség. A nemzetközi védjegybejelentésben meg kell jelölni azokat a földrajzi területeket, országokat, amelyekre oltalmat szeretnénk igényelni (ez lehet egy ország is, pl. az Egyesült Államok vagy Lengyelország, de például az EU területét egységesen is meg lehet jelölni, és ebben az esetben minden EU-s tagállamra ki fog terjedni az oltalom). A nemzetközi védjegybejelentési eljárásokat az ún. Madridi Rendszer szabályozza, és azon országokat/területeket lehet megjelölni a nemzetközi védjegybejelentésben célterületként, amelyek tagjai a Madridi Rendszernek. Jelenleg a Madridi Rendszernek 110 tagja van és összesen 126 országot foglal magában. A Rendszer a világ kereskedelmének több mint 80%-át lefedi és a legtöbb, üzleti terjeszkedéssel általában érintett ország a része. Ez alól kivétel például Argentína, Hongkong, a Dominikai Köztársaság, Irak, Nigéria, Jordánia vagy Szaúd-Arábia, így amennyiben ezekben az országokban szeretnénk védjegyoltalmat igényelni, közvetlenül a helyi védjegyhivatalhoz kell fordulnunk nemzeti bejelentéssel.
A nemzetközi védjegybejelentés alapjául szolgáló védjegy lehet bármilyen védjegy, nemzeti vagy akár EU-s, de ami fontos, hogy a védjegybejelentőnek kell, hogy legyen valamilyen konkrét kapcsolata az alapvédjegy országával ahhoz, hogy az alapján nemzetközi védjegybejelentést tudjon benyújtani. Magánszemély bejelentő esetén ezt a kapcsolatot a lakóhely vagy állampolgárság alapozza meg, illetve amennyiben a bejelentő egy gazdasági társaság, az alapvédjegy országában (EU-s védjegy esetén az EU területén) kell székhellyel vagy ténylegesen működő ipari vagy kereskedelmi telephellyel rendelkeznie. Egy amerikai cég tehát nem tud nemzetközi védjegybejelentést benyújtani egy EU-s védjegy alapján, ha nincsen székhelye vagy telephelye az EU területén.
A nemzetközi védjegybejelentés előnye, hogy egy helyről, egy kézben lehet kezelni az összes védjegybejelentést, azt angol nyelven is be lehet nyújtani, és csak egyszer kell díjat fizetni a bejelentésért. A nemzetközi bejelentést az alapvédjegy országának védjegyhivatalán keresztül a WIPO-hoz kell benyújtani (Szellemi Tulajdon Világszervezete), és a WIPO vizsgálatát követően továbbítja a bejelentéseket a megjelölt országok védjegyhivatalainak, tehát a WIPO központi vizsgálatát követően a nemzetközi védjegybejelentés gyakorlatilag nemzeti bejelentésekre „esik szét”, amelyeket a megjelölt országok védjegyhivatalai vizsgálnak, illetve lajstromoznak a későbbiekben, ugyanúgy eljárva, mintha nemzeti védjegybejelentés érkezett volna hozzájuk. A nemzeti hatóságok a saját országuk jogszabályai alapján vizsgálják a hozzájuk a WIPO-tól beérkező nemzetközi védjegybejelentéseket, tehát más-más szempontok érvényesülnek a különböző országokban, így előfordulhat, hogy ugyanazon nemzetközi védjegybejelentés alapján a védjegy lajstromozását elutasítják az Egyesült Államokban, de sikeresen lajstromozzák Kínában.
A nemzetközi védjegybejelentési folyamatot egészen a lajstromozásig lehet egy országból, akár Magyarországról intézni. A megjelölt országokban honos jogi képviselő igénybevételére kizárólag akkor van szükség, ha a bejelentéssel az adott országban valamilyen probléma merül fel, például a hivatal kifogást emel a bejelentéssel szemben vagy felszólalás érkezik.
Fontos, hogy a nemzetközi védjegyek területi hatálya a későbbiekben bármikor bővíthető olyan országok vagy területek hozzáadásával, amelyek a Madridi Rendszer tagjai.
További szempontok, amiket fontos szem előtt tartani védjegybejelentés esetén
A nemzetközi védjegyportfólió kialakításának tehát három fő módja van, és mindegyik eljárásnak megvannak az előnyei és buktatói is, így mindig gondos mérlegelés kell, hogy megelőzze a nemzetközi védjegystratégia kialakítását.
Fontos követelmény, hogy a lajstromozott védjegyet használni kell, ennek hiányában azt bárki töröltetheti, így érdemes csak olyan országok vagy területek vonatkozásában oltalmat igényelni, ahol valóban használni szándékozzuk a védjegyet, hiszen ha ezt nem tudjuk bizonyítani, a védjegyünk töröltethető lesz.
Ezen kívül nagyon fontos a bejelentés előtt átfogó védjegykutatás elvégzése, amit nem pótol a Google keresés. A megfelelően elvégzett és kiértékelt védjegykutatás – amelynek jelentőségéről itt írtunk részletesebben – feltárja a célzott területeken azokat a korábban bejelentett védjegyeket, amik – azonosságuk vagy hasonlóságuk miatt – akadályát képezhetik a védjegybejelentésünknek. Hiába gondoljuk azt, hogy mi találtuk ki az adott megjelölést, mi terveztettük meg egyedileg az adott logót, sajnos viszonylag nagy az esélye annak, hogy mégis lesz olyan korábbi védjegy az adott területen, amely védjegyjogi szempontból hasonlónak tekinthető a védjegyünkhöz. Például gondoljunk csak az Európai Unió területére, ahol jelenleg közel másfél millió lajstromozott védjegy van, és ha ebből csak egy védjegy hasonló a bejelentésünkhöz, annak jogosultja megakadályozhatja a védjegyünk lajstromozását. A szakszerű védjegykutatással és a kockázatok értékelésével tehát a későbbi esetleges eljárások elkerülésével rengeteg időt és pénzt tudunk spórolni.
