Minden évben közel 3000 új védjegyet lajstromoz a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, és jelenleg 54000 lajstromozott védjegy van Magyarországon. Egy márkanév, szlogen vagy logó levédése elsőre egyszerű feladatnak tűnhet, ezért sokan egyedül, szakmai segítség nélkül vágnak bele a folyamatba. A szellemi alkotások jogában jártas szakember közreműködése nélkül benyújtott védjegybejelentés azonban később felesleges többletköltségeket és olyan hatósági, bírósági eljárásokat eredményezhet a bejelentő számára, amelyek a védjegybejelentés körültekintő összeállítása esetén elkerülhetőek lettek volna. Nézzük tehát az öt leggyakoribb hibát, amit egy védjegy bejelentésénél elkövethet a bejelentő (vigyázat, a lista nem teljes!).
1. Általános, leíró jellegű szavak bejelentése
A leggyakoribb ok, ami miatt a magyar védjegybejelentéseket vizsgáló hivatal, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) visszautasítja a védjegybejelentéseket, a bejelentett megjelölések (főleg szavak, szóösszetételek) ún. leíró jellege. Egy megjelölés akkor leíró jellegű, ha nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, azaz csupán jellemzi a védeni kívánt árut, szolgáltatást. Így például nem részesülhetne védjegyoltalomban a „barack” szó gyümölcsök kereskedelmével kapcsolatban, hiszen ez a szó csupán tájékoztatja a fogyasztókat a védendő áruk fajtájáról, jellemzőjéről. Azonban ugyanez a megjelölés már például kávézói szolgáltatások vonatkozásában oltalomképes lenne, mivel a leíró jelleget mindig a védjegybejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások vonatkozásában vizsgálja az SZTNH, és vendéglátási, kávéházi szolgáltatások vonatkozásában a „barack” szó nem írja le a védendő szolgáltatás jellegét.
Nem érdemes tehát olyan szavakat, szlogeneket védjegyként bejelenteni, amelyek közvetlenül utalnak a védeni kívánt áruk, szolgáltatások fajtájára (pl. „déligyümölcs” – gyümölcsökre), minőségére (pl. „extrán tiszta” – mosószerekre), rendeltetésére (pl. „vírusölő” – kézfertőtlenítő termékekre), származására (pl. „magyar csokoládé” – édességekre, vagy „pesti kávézó” – vendéglátási szolgáltatásokra) vagy egyéb jellemzőjére. Az ilyen jellegű bejelentéseket az SZTNH nagy valószínűséggel el fogja utasítani, így a bejelentő feleslegesen fizette ki a védjegybejelentés hivatali díját, és csak egy újabb, módosított bejelentéssel (és a hivatali díj újbóli kifizetésével) fogja tudni ismét megkísérelni az oltalom megszerzését.
Ha sikerül is lajstromoztatni egy általánosabb jellegű szót, szlogent, szóösszetételt, ez a védjegy gyakorlatilag „üres” lesz, és nem jelent majd hasznos eszközt a jogosultja számára, mivel a jogszabályok lehetővé teszik, hogy a piacon az általános jellegű kifejezéseket bárki használhassa. Így – a fenti példánál maradva – hiába védi le valaki a „barack” szót gyümölcsök kereskedelme vonatkozásában, ettől függetlenül minden zöldséges jogosult lesz továbbra is használni a barack szót az üzleti tevékenysége körében, és a „barack” védjegy jogosultja ez ellen nem tehet semmit, hiszen a tisztességes gazdasági verseny biztosítása érdekében senkinek nem lehet megtiltani, hogy az általa értékesített termékekkel vagy általa nyújtott szolgáltatásokkal összefüggő alapvető, általános kifejezéseket használhassa.
Ezen kívül a vállalkozásoknak alapvető üzleti érdeke, hogy az általuk választott márkanév, szlogen megjegyezhető, de fantáziadús és kreatív legyen, hiszen a fogyasztók, vásárlók így fognak tudni emlékezni az adott megjelölésre.
2. Előzetes kutatás nélküli bejelentés
Nagyon gyakori hiba védjegybejelentések esetén, amikor a bejelentő vagy előzetes kutatás nélkül, vagy csak felületes, Google keresésen alapuló kutatás után jelenti be a márkanevét, logóját az SZTNH-hoz, és nem bizonyosodik meg arról, hogy nincs-e olyan korábbi lajstromozott védjegy Magyarországon (vagy az Európai Unióban), amely azonos vagy az összetéveszthetőségig hasonló az általa levédetni kívánt megjelöléshez. Ez azért nagyon fontos, mert több mint 50000 védjegy van jelenleg Magyarországon (és majdnem másfél millió az Európai Unióban), és ha ebből akár egy védjegy azonos vagy hasonló a bejelenteni kívánt megjelöléshez, a korábbi védjegy jogosultja megakadályozhatja az új védjegy lajstromozását, illetve ha el is siklik a figyelme az új védjegybejelentés felett, a későbbiekben bármikor töröltetheti a már lajstromozott védjegyet.
Ezért tehát rengeteg időt és pénzt lehet spórolni azzal, ha még a márkanév kiválasztása, logó megtervezése és a domain név regisztrálása előtt szakember bevonásával elvégzünk egy előzetes kutatást, melynek során meggyőződünk arról, hogy az általunk választott név, brand valóban a mi ötletünk, és az másnak korábban nem jutott eszébe, illetve nem szerzett rá oltalmat. Amellett, hogy az előzetes kutatással el lehet kerülni a védjegyünkkel szembeni rendkívül költséges és hosszadalmas felszólalási- és törlési eljárásokat, az esetleges védjegybitorlási pereket is meg tudjuk így előzni, hiszen ha az oltalomszerzés mellett elkezdjük használni is az általunk választott márkanevet vagy logót, előfordulhat, hogy egy korábbi, ütköző védjegy jogosultja pert indít ellenünk arra hivatkozással, hogy az ő védjegyével azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést használunk a piacon. Ezek a perek hosszú évekig elhúzódnak és magas költségekkel járnak, valamint a beperelt vállalkozás üzleti jóhírnevét és hitelességét is jelentősen rontják mind a fogyasztók, mind a partnerek, beszállítók, viszonteladók szemében.
3. Párhuzamos, felesleges védjegybejelentések
Szintén sokszor előfordul, hogy a bejelentő ugyanazt a megjelölést – általában szlogent vagy ábrát – különböző verziókban, más-más színekben vagy minimális módosításokkal külön bejelentésként kíván lajstromoztatni. Ebből ugyan közvetlen hátránya nem származik a bejelentőnek (mint pl. egy korábbival ütköző védjegy bejelentéséből és használatából), de a párhuzamos, gyakorlatilag megegyező védjegyek bejelentése felesleges költségeket jelent, hiszen a lajstromozott védjegy alapján a jogosult a későbbiekben minden olyan megjelölés használata ellen felléphet a piacon, ami azonos vagy hasonló a védjegyéhez; a hasonlóság megítélésekor a megjelöléseket kell összehasonlítani, és ha a közöttük fennálló hasonlóság mértéke eléri az összetéveszthetőség szintjét (az átlagfogyasztó szemszögéből), akkor védjegyjogi szempontból hasonlónak és ezáltal jogsértőnek minősül a későbbi megjelölés.
Emiatt tehát ha valaki öt különböző színben levédi pl. a „BARACK” feliratot és felette egy barack ábrát tartalmazó védjegyet, és később egy versenytársa piacra lép egy „TARACK” feliratú, ugyanolyan barack ábrát megjelenítő logóval (bármilyen színben), a korábbi védjegyek jogosultja a későbbi jogsértő használat ellen nagy valószínűséggel ugyanúgy fel fog tudni lépni a kék színű ábrás védjegye vagy a piros színű ábrás védjegye alapján. Ugyanez a helyzet az azonos szót különböző betűtípussal vagy különböző stílusban megjelenítő logókkal is, illetve az olyan kifejezésekkel, szlogenekkel is, amelyek a különböző védjegyekben más-más nyelven kerültek megjelenítésre. Ugyanis a védjegyjogi összetéveszthetőség fogalma magában foglalja a különböző idegen nyelvi verziókat is, tehát a „BARACK” szót és egy barack ábrát megjelenítő logó összetéveszthetőnek fog minősülni a „PEACH” szót és egy barack ábrát tartalmazó logóval, ezért tehát felesleges az összes létező nyelven levédetni egy adott szót. A sikeres jogérvényesítést tehát érdemben nem befolyásolja, ha a bejelentő több különböző nyelvi verzióban, színben, változatban jelenti be a szlogenjét, logóját, vagy ugyanazt a kifejezést bejelenti szóvédjegyként és egy ábra nélküli, csak a szöveget megjelenítő ábrás védjegyként is, viszont ezzel felesleges költségeket generál önmagának.
4. Közrendbe, közerkölcsbe ütköző megjelölések
Kevésbé gyakori eset, de előfordulhat, hogy a bejelentő olyan kifejezést vagy logót próbál oltalom alá helyezni, ami közrendbe, közerkölcsbe ütközik, és emiatt nem fogja azt elfogadni a hivatal. Ez alapján közrendbe ütközés miatt tiltott például az önkényuralmi jelképet (ötágú vörös csillag, horogkereszt, nyilaskereszt, sarló-kalapács, SS-jelvény) tartalmazó logó, vagy bűncselekményre uszító, emberi méltóságot sértő kifejezések, ábrák.
Közerkölcsbe ütközés miatt nem lehet lajstromozni a marihuánával kapcsolatos, pl. kannabisz növényt ábrázoló védjegyeket, mivel Magyarországon tiltott a kábítószer-fogyasztás. Ugyanezen ok miatt tilos a trágár, pornográf kifejezések (pl. „BULLSHIT”), ábrák (pl. halálfej) bejelentése. Hazai példa a „Vörös Iszap”-ügy: a vörösiszap katasztrófa után három nappal érkezett bejelentés az SZTNH-hoz a „Vörös Iszap” szóösszetétel lajstromozása iránt; az SZTNH elutasította a bejelentést közerkölcsbe ütközés miatt. Külföldi példa a „Je Suis Charlie” vagy „BIN LADIN” szavak bejelentése, amelyek közerkölcsbe ütközés miatt szintén sikertelenül zárultak.
5. Túl széles árujegyzék meghatározása
Védjegybejelentés benyújtása esetén meg kell határozni azoknak az áruknak és szolgáltatásoknak a körét, amelyre vonatkozóan a bejelentő oltalmat igényel. Ez elsőre könnyű feladatnak tűnhet, hiszen csak ki kell választani azokat az árukat, szolgáltatásokat, amikkel a bejelentő foglalkozik. Azonban korántsem ilyen egyszerű a helyzet: a túl tágan meghatározott áruk/szolgáltatások, vagy a túl terjengős árujegyzék később problémát jelenthet a bejelentő számára, és akár a védjegy törléséhez is vezethet.
Fontos, hogy a bejelentéskor meghatározott árujegyzék igazodjon a bejelentő tényleges tevékenységéhez. Olyan áruk is szerepelhetnek az árujegyzékben, amiket a bejelentő a bejelentéskor ugyan még nem értékesít, de ez szerepel a rövidtávú tervei között. Ez azért lényeges, mert minden védjegyet el kell kezdeni használni a kereskedelmi forgalomban a lajstromozását követő 5 éven belül, és ezt a használatot később is fenn kell tartani; a védjegyet mindig az árujegyzékben szereplő áruk/szolgáltatások kapcsán kell használni. Ezt a követelményt az SZTNH ugyan hivatalból nem ellenőrzi, de a használat elmulasztása miatt bárki (akár versenytárs, akár egyéb független személy/társaság) töröltetheti a védjegyet.
A védjegy oltalmát tehát csak olyan árukra, szolgáltatásokra lehet fenntartani, amelyek vonatkozásában ténylegesen használja a védjegyjogosult a védjegyét. Ezért nem érdemes a tényleges tevékenységnél sokkal tágabb körben meghatározni az árujegyzéket, illetve általános jellegű, tág fogalmakat használni, mivel később igazolni kell tudni, hogy a védjegyet az összes, árujegyzékben szereplő áru és szolgáltatás vonatkozásában használja a védjegyjogosult, és ennek sikertelensége esetén a védjegy törlésének van helye. Fontos viszont, hogy a bejelentő által értékesített áruk, illetve az általa nyújtott szolgáltatások – pontosan meghatározva – szerepeljenek az árujegyzékben, mivel ez határozza meg a védjegyoltalom terjedelmét. Védjegybitorlás alapján csak az árujegyzékben szereplő árukkal/szolgáltatásokkal azonos vagy hasonló áruk/szolgáltatások kapcsán lehet sérelmezni a védjeggyel azonos vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló megjelölés használatát.
