Az Európai Parlament és a Tanács 2019/1150 rendelete gyökeresen átalakította az online üzleti élet szabályait azáltal, hogy szabályozta az egyes online szolgáltatói platformok – például az e-kereskedelmi piacterek, az alkalmazás áruházak, és a keresőmotorok – működését. A rendelet a köznyelvben Platform-rendelet, vagy P2B rendelet néven terjedt el, ennek szedtük most össze a legfontosabb tudnivalóit.
Miért volt szükség a Platform-rendeletre?
Az indok nagyon egyszerű: Mivel az Európai Unió belső piacán már 1 millió vállalkozás értékesít árukat és szolgáltatásokat online platformokon keresztül, a nagy online platformokat fokozott szabályozási ellenőrzés alá akarja vonni az EU. Ezek az online platformok páratlan hatékonysággal kínálnak hozzáférést a határokon átnyúló piacokhoz, éppen ezért kulcsfontosságúak az online térben működő, több millió vállalkozás számára.
Ugyanakkor, míg az online platformok összekötő szerepe lehetővé teszi, hogy felhasználóik millióit irányítsák egy adott vállalkozáshoz, ez magában hordozza a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazásának kockázatát is, amelyek ellen a károsult vállalkozásoknak nincs hatékony jogorvoslatuk.
Tudni kell ehhez, hogy az online közvetítő szolgáltatók gyakran erőfölényből tárgyalnak, amely gyakorlatilag egyoldalú fellépést biztosít számukra. Ez könnyen tisztességtelen feltételeket teremthet és sértheti üzleti felhasználóik és – közvetett módon – az uniós fogyasztók jogos érdekeit.
A P2B rendelettel tehát az Európai Bizottság arra vállalt kötelezettséget, hogy lépéseket tesz a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok felszámolása érdekében, és az ilyen jellegű szerződéses kikötések ellen az egyes online platformok közötti üzletmenet során. A rendelet 2020. július 12. napja óta kötelezően alkalmazandó az EU valamennyi országában.
Kire vonatkozik a rendelet?
A P2B rendelet az online gazdaság szinte teljes spektrumára vonatkozik, és közel 7000, az EU-ban működő online közvetítő szolgáltatást érint, amelyek többek között a következők:
- online hirdetési és aukciós webhelyek;
- e-kereskedelmi piacok;
- szoftver alkalmazás áruházak;
- közösségi média és
- kereső motorok.
Tipikusan ide tartoznak például az olyan kereskedelmi platform szolgáltatók, mint az Amazon vagy az Alibaba, de a különböző alkalmazás-áruházak is, mint a Google Play, vagy az App Store.
Azokra a szolgáltatásokra is vonatkozik a rendelet, amelyek megkönnyítik az üzleti felhasználók és a fogyasztók közötti közvetlen ügyletek kezdeményezését, függetlenül attól, hogy az ügyletek végső soron online történnek -e, illetve hogy fizetnek-e ellenértéket a fogyasztók azok igénybevételéért. Ilyenek például az internetes ár összehasonlító oldalak, mint az Árukereső vagy a repülőjegyeket kínáló Skyscanner járatkereső szolgáltatása.
Egyszerűbben tehát: ez a rendelet nem a vállalkozások és a fogyasztók közötti szabályokat, hanem az online közvetítő szolgáltatók és az általuk kínált szolgáltatásokat igénybe vevő vállalkozások közötti viszonyt vonja szabályozás alá. A fogyasztókat ezért csak közvetetten érinti.
A fogyasztók közvetett érintettségének megértéséhez a következőkkel kell tisztában lenni: a rendelet az online közvetítői szolgáltatókra és az online keresőmotor-szolgáltatókra („szolgáltatók”) vonatkozik. Ez alatt olyan szolgáltatókat kell érteni, akik olyan szolgáltatásokat kínálnak az EU-ban letelepedett üzleti felhasználóknak, akik árukat/szolgáltatásokat nyújtanak, szintén az EU-ban tartózkodó fogyasztók számára, legalább a tranzakció egy részében, függetlenül attól, hogy a szóban forgó szolgáltatók letelepedésének helye hol van.
Így például, ha egy magyar vállalkozás Árukeresőn keresztül magyarországi fogyasztók számára, vagy Amazonon keresztül más EU tagállam fogyasztói számára mobiltelefon tokokat árul, a rendelet hatálya alá fog tartozni. Viszont ha ugyanez a magyar vállalkozás Indiában értékesít az Amazon felületén keresztül mobiltelefon tokokat, a magyar kereskedő és az Amazon szerződéses viszonyában már nem kell figyelembe a rendelet előírásait.
Mit tartalmaz a P2B rendelet?
A P2B rendelet fő célja a platformok és az üzleti felhasználók közötti kereskedelmi kapcsolatok átláthatóságának biztosítása. Azaz, hogy a platformszolgáltatások feltételei egyértelműek és könnyen elérhetőek legyenek az üzleti felhasználók számára, valamint hogy a szerződési feltételek és azok bármilyen módosítása az üzleti felhasználókkal arányos és ésszerű időn belül közölve legyen.
A rendelet igyekszik az online szolgáltatásokra vonatkozó teljes szabályozási területet lefedni (például szerződési feltételek, szerződés semmissége, adatvédelem, szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelme, jogorvoslat lehetősége), de oly módon, hogy az ne kösse meg teljesen a szolgáltatások természetéből adódó innovatív és kreatív gyakorlatot.
Ennek mentén az új szabályok betiltanak bizonyos korábbi tisztességtelen gyakorlatokat, mint például az online szerződési feltételek alapos indok nélküli változtatása. A rendelet továbbá megköveteli az online közvetítőktől az átlátható rangsorolást és a belső panaszkezelési mechanizmusok működtetését, fenntartását. Ezekhez nagyon kemény jogkövetkezményt is kapcsol a rendelet: minden olyan feltétel, vagy annak bizonyos rendelkezése, amely sérti a rendeletben foglalt kötelezettségeket, semmis.
Újítások, melyekre figyelni kell
- A szolgáltatások korlátozása, felfüggesztése és megszüntetése – Az ÁSZF-ekben meg kell határozni az üzleti felhasználóknak nyújtott szolgáltatások teljes vagy részleges felfüggesztésére vagy megszüntetésére vonatkozó döntés indokait. Ha egy szolgáltató korlátozni, felfüggeszteni vagy megszüntetni kívánja a szolgáltatásait, meg kell felelnie bizonyos tájékoztatási követelményeknek, ideértve az indoklást az üzleti felhasználó számára.
- Keresési eredmények és rangsorolások – Az ÁSZF-eknek mostantól tartalmazniuk kell a rangsor meghatározásához használt fő paramétereket, valamint meg kell magyarázniuk az egyes paraméterek viszonylagos fontossági okait.
- A termékek megkülönböztetett kezelése – Az ÁSZF-eknek tartalmazniuk kell a szolgáltató saját termékeire vonatkozó eltérő bánásmódjának leírását más üzleti felhasználók termékeihez képest. Ennek a leírásnak hivatkoznia kell „a fő gazdasági, kereskedelmi vagy jogi szempontokra”, amelyek magyarázatot adnak az eltérő bánásmódra.
- Az Általános Szerződési Feltételek módosítása – Az ÁSZF bármely javasolt módosítását írásban, elektronikusan vagy más tartós formában kell az üzleti felhasználó rendelkezésére bocsátani, és nem hajtható végre a részükre biztosított 15 napos felmondási idő lejárta előtt (szükség esetén hosszabb felmondási időket kell biztosítani, de bizonyos körülmények között rövidebb felmondási idő is alkalmazható).
- Felmondási jogok – Az üzleti felhasználók a felmondási idő lejárta előtt is felmondhatnak. Az üzleti felhasználó felmondási módjára vonatkozó információkat az ÁSZF-eknek tartalmaznia kell.
- Visszamenőleges változtatások tilalma – A szolgáltatók nem írhatnak elő semmilyen visszamenőleges hatályú módosítást az ÁSZF-ekben a vállalkozásokkal szemben, kivéve, ha jogi vagy szabályozási kötelezettséget kötelesek teljesíteni, illetve ha a változtatások előnyösebbek az üzleti felhasználók számára.
Ahogy korábban említettük: minden olyan feltétel, amely nem felel meg ezeknek a kritériumoknak, semmisnek minősül.
Hogyan lehet kikényszeríteni ezeket a kötelezettségeket?
A P2B-rendelet a tagállamokra bízza a végrehajtási mechanizmusok meghatározását. Annyit vár csak el, hogy azok alkalmasak legyenek a P2B-rendelet megfelelő és hatékony végrehajtására. Ezen felül a rendelet azt is megköveteli, hogy az üzleti felhasználók vagy weboldal-használók jogos érdekeit képviselő szervezetek felléphessenek az illetékes nemzeti bíróságok előtt. Így az ilyen szervezetek az üzleti felhasználók nevében akár kártérítést is követelhetnek (a tagországok jogától függően).
Ezek a képviseleti szervezetek tehát jogosultak az Európai Unió területén eljárást indítani a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nemzeti bíróságok előtt, annak érdekében, hogy megszüntessék, vagy megtiltsák az online közvetítő szolgáltatóknak vagy online keresőprogram-szolgáltatóknak a rendeletben előírt követelmények megsértését.
Nem maradnak lehetőség nélkül a szolgáltatók sem
A közvetítő szolgáltatást nyújtó cégeknek továbbra is joguk lesz ahhoz, hogy felfüggesszék ügyfeleik szolgáltatását, ha ahhoz jogos érdekük fűződik. Például ha egy kereskedő olyan termékeket kezd árulni egy e-kereskedelmi platformon, ami ellentétes a szolgáltató cég értékeivel vagy közösségi irányelveivel, netán jogszabályba ütközik, akkor felfüggesztheti az adott ügyfél termékeinek közvetítését, megjelenítését. Az erről szóló döntést azonban részletes indokolással “tartós adathordozón” kell elküldenie a felfüggesztés előtt 30 nappal az érintett ügyfélnek. Utóbbi pedig ennek ismeretében panasszal élhet, vagy végső esetben bírósághoz fordulhat.