A védjegyjog egyik alapelve, hogy a védjegy jogosultja azért kaphat kizárólagos oltalmat egy árujelző használatára, hogy cserébe ténylegesen használja, hasznosítsa is azt gazdasági tevékenysége körében. Mindezt versenyjogi elvek is indokolják, hiszen nem indokolt fenntartani egy olyan kizárólagos jogot valaki számára, aki azt lehetősége ellenére nem használja.
Ha a védjegyjogosult a védjegyét a lajstromozástól számított 5 éven belül nem kezdi el használni, vagy ezt követően bármikor 5 éven keresztül nem használja azt, bármilyen harmadik személy kérelmére törlésre kerülhet az adott védjegy, s ezzel a védjegyjogosult legszélsőségesebb esetben elveszítheti a védjegyhez fűződő kizárólagos jogait.
Szintén a védjegyhasználat elmulasztásának következménye az európai uniós és a magyar védjegyjogi szabályozás alapján az is, hogy a jogosult által nem használt védjegy nem képezheti későbbi védjegybejelentés lajstromozásának akadályát, és más védjegyének törlését sem lehet ilyen védjegy alapján kezdeményezni.
Az Amerikai Egyesült Államok védjegyjoga ennél még szigorúbb szabályokat ír elő: a védjegyeknek folyamatos használatban kell lenniük a védjegyoltalom fenntartásához, és ezt a folyamatos használatot a jogosultnak a védjegyhivatal felé ténylegesen bizonyítania is kell a lajstromozást követő ötödik és hatodik év között, majd a nyilvántartásba vételt követő kilencedik és tizedik év között, és ezt követően minden tizedik évben.
De mi történik akkor, ha a védjegy jogosultja neki nem felróhatóan, tőle független körülmények miatt kénytelen átmeneti időszakra bezárni az üzletét, hosszabb időre abbahagyni a gazdasági tevékenységét, és ezért nem tudja használni a védjegyét?
Az európai uniós és magyar – de még az Egyesült Államokban érvényben lévő szigorúbb – védjegyjogi szabályok értelmében is kimenthető bizonyos körülmények esetén a védjegyhasználat elmulasztása, és ezzel elkerülhetőek a kilátásba helyezett súlyos jogkövetkezmények.
A jogosult által felhozott kimentési okokat azonban nem lehet tágan értelmezni a bírói gyakorlat szerint. Kimentési ok lehet bármilyen vis maior jellegű körülmény, így háborús helyzet, embargó, természeti katasztrófa, engedélyköteles termékek (pl. gyógyszerek, oltóanyagok) esetén a forgalmazás megkezdését megelőző elhúzódó hatósági engedélyeztetési eljárás, vagy akár a jelenlegi világjárvány miatt hozott állami korlátozó intézkedések is.
A felhozott kimentési okokra azonban semmiképp sem elegendő csak általánosságban hivatkozni; kellően részletezett, megfelelően alátámasztott érvek fogadhatók csak el, amelynek kidolgozásához, összeállításához mindenképp javasolt iparjogvédelemben jártas jogi képviselő segítségét is igénybe venni. A védjegyjogosultnak ugyanis ilyen esetekben igazolnia kell, hogy a hivatkozott akadályozó körülmény objektíve és ténylegesen ellehetetlenítette védjegyének használatát, és azon belül is meg kell indokolnia, hogy az általa hivatkozott helyzet vagy esemény hogyan hatott ki a védjegy által oltalmazott termékek és szolgáltatások használatára.
