Előzmények
A Lego kocka a világ egyik legismertebb játéka, melyet jelenlegi formájában az 1932-ben Dániában alapított Lego Group kezdett el gyártani az 1950-es években. A Lego kocka 1958-ban szabadalmi oltalomban részesült Dániában és az Egyesült Királyságban, majd később több európai országban is; a találmány lényege és nóvuma az volt, hogy a kockákon található pozitív és negatív kapcsológombok segítségével az egyes elemek könnyen egybeépíthetőek, és ugyanilyen könnyen szét is szedhetőek. A szabadalmi oltalom azonban 20 évvel később, 1978-ban lejárt, így a találmány közkinccsé vált, amely gyakorlatilag a Lego monopóliumának megszűnését jelentette a játékkockák piacán, hiszen a Lego Group versenytársai is elkezdhettek a Lego kockához hasonló összeépíthető játékkockákat gyártani és forgalmazni.
A Lego Group azonban nem nézte tétlenül monopóliuma elvesztését a játékok piacán, és változatos eszközökkel vette fel a harcot versenytársai, illetve azok Lego kockához hasonlító, esetleg azokkal kompatibilis termékei ellen. A játékgyártó eleinte rengeteg pert indított a világ számos országában versenytársai ellen annak érdekében, hogy megakadályozza őket a Lego kockához hasonló játékkockák forgalmazásában, azonban ez a módszer nem bizonyult sikeresnek. Így a dán játékgyártó új módszert eszelt ki monopóliumának megtartására: védjegybejelentéseket nyújtott be világszerte, melyeknek tárgya a Lego kocka formája volt. A Lego kocka védjegyeket a legtöbb országban lajstromozták a tagállami hivatalok, továbbá bejegyezte az akkori OHIM (ma: EUIPO) is európai uniós védjegyként. A Lego Group ezt követően immáron lajstromozott védjegyei alapján védjegybitorlási pereket indított, valamint ideiglenes intézkedés iránti kérelmeket nyújtott be azon versenytársai ellen, akik a Lego kocka műszaki megoldását alkalmazták az általuk gyártott játékokban. Válaszlépésként a versenytársak sok esetben a Lego kocka védjegy törlése elleni kérelmet nyújtottak be a tagállami védjegyhivatalokhoz, illetve az OHIM-hoz; a törlési eljárások párhuzamosan folytak az EU tagállamok nemzeti hivatalai és az OHIM előtt, és meglepően eltérő végeredményre jutottak.
A törlési eljárások tétje rendkívül nagy volt mind jogi, mind gazdasági szempontból. Az üzleti világ magas elvárásokat támasztott a Lego kockával kapcsolatos eljárás felé, hiszen az elsődleges eldöntendő kérdés gyakorlatilag az volt, hogy a szabadalmi oltalom lejárta után meghosszabbíthatja-e egy adott műszaki megoldásra vonatkozó monopóliumát egy piaci szereplő védjegyoltalom segítségével, azaz a szabadalmi oltalom lejárta után használhatják-e szabadon az adott műszaki megoldást a versenytársak (hiszen az a szabadalmi jog alapelve szerint egy meghatározott időtartam után közkinccsé válik), vagy a korábban szabadalmi oltalom által biztosított kizárólagos jog védjegyoltalommal gyakorlatilag örökre meghosszabbítható. Jogi szempontból az eljárások számos értelmezési kérdést és harmonizációs problémát vetettek fel, tekintettel arra, hogy a tagállami hivatalok és bíróságok előtt folyó eljárások sok esetben azonos tényállás mellett teljesen ellentétes következtetésre jutottak, mint az OHIM és az Európai Unió Bírósága.
Az OHIM és Európai Unió Bírósága előtti törlési eljárás
A Lego 1996. április 1‑jén az alábbi piros játékkockára vonatkozó térbeli európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtotta be az OHIM-hoz a 28. osztályba tartozó „játékok, játékszerek” áruk vonatkozásában:
Már a lajstromozási eljárás kezdetén problémák merültek fel, hiszen az OHIM tájékoztatta a bejelentőt azon szándékáról, hogy kérelmét elutasítja, mivel az általa lajstromoztatni kívánt megjelölés csupán egy egyszerű játékkockát jelenít meg, tehát nem rendelkezik megkülönböztető képességgel (így az eljárás során alkalmazandó, közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: EU Védjegyrendelet) 7. cikk (1) bekezdés b) pontjába ütközik), továbbá a megjelölés kizárólag a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formából áll (így az EU Védjegyrendelet 7. cikk (1) bekezdés e) pontjának ii. alpontjába ütközik). A védjegybejelentő az eljárás e szakaszában további bizonyítékokat és nyilatkozatokat terjesztett elő, melyek meggyőzték az EU-s védjegyhivatalt arról, hogy a megjelölés az Európai Unióban megszerezte a megkülönböztető képességet, és nem kizárólag a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formából áll, így az OHIM végül 1999-ben lajstromozta a védjegyet.
Mindössze két nappal a fenti védjegy lajstromozása után a Mega Bloks Inc, a Lego kanadai versenytársa a védjegy törlése iránti kérelmet terjesztett elő az OHIM-nál a megkülönböztető képesség hiányára és funkcionalitásra (műszaki hatás eléréséhez szükséges forma) hivatkozva. A kérelmező arra hivatkozott, hogy a védjegyoltalom tárgya, azaz a játékkocka formája szükséges a kívánt műszaki hatás eléréséhez, amely nem más, mint a játékkockák összeépíthetőségének és stabilitásának biztosítása, és az adott forma minden eleme szükséges e cél eléréséhez. A megkülönböztető képesség körében a kérelmező kifejtette, hogy egy játékkocka formája nem képes a védjegy alapvető funkciójának betöltésére, azaz a védjegyjogosult gazdasági szereplő más gazdasági szereplőktől történő megkülönböztetésére a „játékok, játékszerek” áruk tekintetében. A Mega Bloks kérelmében hivatkozott arra is, hogy a Lego a korábbi szabadalma által biztosított monopóliumot kívánja meghosszabbítani védjegyoltalom igénylésével, amely akadályozza a szabad versenyt.
A Lego a törlési kérelemre válaszként elsősorban az alternatív formák létezésére hivatkozott, és előadta, hogy számos olyan egyéb forma létezik, amellyel a Lego kockával azonos műszaki hatás elérhető. A dán cég továbbá kifejtette, hogy a Lego játékkocka formája nem kizárólag funkcionális, hanem esztétikai és kreatív elemeket is tartalmaz, amelyek megtervezése esetén nem az elérni kívánt műszaki hatás tartották szem előtt.
Az OHIM Törlési Osztálya elfogadta a Mega Bloks érvelését és az általa benyújtott bizonyítékokat, és törölte a piros Lego kocka védjegyet (mely döntést az OHIM Fellebbezési Tanácsa is megerősített). Döntésében az OHIM megállapította, hogy a Lego kocka formájának minden eleme és jellemzője, így maguk a kapcsológombok, azok magassága, továbbá a kocka formája és mérete műszaki funkciót tölt be, és amennyiben az adott elem vagy jellemző eltávolításra vagy megváltoztatásra kerülne, a célzott műszaki hatás (azaz az összeépíthetőség) nem lenne elérhető, vagy jelentősen megváltozna. A hivatal egyetlen olyan jellemzőt talált a megjelölésben, amely nem műszaki funkciót tölt be, ez pedig a kocka piros színe, de az OHIM döntése szerint a szín önmagában nem rendelkezik elegendő megkülönböztető képességgel. A hivatal nem vette figyelembe a Lego szerzett megkülönböztető képességre vonatkozó érveit, hiszen a funkcionalitással kapcsolatos törlési ok esetén nem lehet a megjelölés szerzett megkülönböztető képességére hivatkozni, mivel az ezen törlési ok mögötti koncepció nem a megkülönböztető képességgel nem rendelkező megjelölések lajstromozásának elkerülése, hanem a közérdek védelme. Az OHIM tehát a fenti indokok alapján törölte a piros Lego kockát ábrázoló térbeli védjegyet, mely döntés ellen a Lego Group az Európai Unió Bíróságához fordult.
Az Európai Unió Bírósága (mind a Törvényszék, majd a Törvényszék ítéletét megerősítve az Európai Bíróság is) helybenhagyta az OHIM döntését, és mind megállapításaival, mind indokolásával teljes mértékben egyetértett. A Bíróság kimondta, hogy amennyiben bizonyítást nyert, hogy egy megjelölés funkcionális, azaz kizárólag olyan formából áll, mely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, az adott megjelölést akkor sem lehet lajstromozni, illetve ha erre már sor került, akkor is törölni kell, ha léteznek olyan alternatív formák, amelyekkel szintén elérhető ugyanaz a műszaki hatás. A Bíróság ítéletében kitért a védjegyoltalom és a szabadalmi oltalom kapcsolatára is, és kifejtette, hogy ugyan elméletileg nem kizárt, hogy ugyanaz a forma szabadalmi- és védjegyoltalomban is részesüljön (akár párhuzamosan, akár időben eltérően), amennyiben mindkét oltalom törvényi feltételei fennállnak, azonban a Lego kocka esetében a forma térbeli védjegyként történő lajstromozása megfosztaná a versenytársakat attól a lehetőségtől, hogy a Lego kockával azonos műszaki megoldást megjelenítő termékeket hozzanak forgalomba, hiszen a Lego kocka formája technikailag a legkívánatosabb és legolcsóbb megoldás, így a versenytársak csak komoly idő- és pénzbeli befektetés árán lennének képesek a Lego kockához képest valódi alternatívát jelentő, és attól kellően különböző játékkockát megtervezni és forgalomba hozni.
Az Európai Unió Bírósága tehát az OHIM döntését helybenhagyva törölte a piros Lego kocka európai uniós térbeli védjegyet, az EU Védjegyrendelet 7. cikk (1) bekezdés e) pont ii. alpontjára, azaz arra hivatkozással, hogy a megjelölés kizárólag olyan formából áll, amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges.
A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala és a magyar bíróságok előtti törlési eljárás
Magyarország egyike annak a kevés európai országnak, ahol a Lego kocka védjegy a mai napig lajstromozott (nemzeti) védjegy; ilyen országok még például Svájc, Dánia és Norvégia. Hazánkban a Lego Group-nak öt bejegyzett, a játékkockát ábrázoló ábrás védjegye van, melyek oltalma a 28. áruosztályba tartozó játékokra és játékszerekre terjed ki:
A törlési eljárás előzménye Magyarországon a Lego által lengyel versenytársa ellen indított védjegybitorlási és jellegbitorlási per volt; a konkurens játékgyártó vállalat válaszlépésként törlési eljárást indított mind az öt Lego ábrás védjegy ellen. A kérelmező ugyanazon négy okra alapította mindegyik törlési kérelmét: abszolút megkülönböztető képesség hiánya, relatív megkülönböztető képesség hiánya, valamint a funkcionalitás körében arra hivatkozott, hogy a kérdéses megjelölések kizárólag olyan formából állnak, amely egyrészt az áru jellegéből következik, másrészt a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges. Az öt védjegytörlési eljárás párhuzamosan zajlott a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH), majd a magyar bíróságok előtt, és – tekintettel arra, hogy a védjegyoltalom tárgya gyakorlatilag azonos minden esetben – mind a hivatal, mind a bíróságok azonos döntést hoztak mind az öt ügyben.
Az SZTNH törölte a Lego ábrás védjegyeit, a relatív megkülönböztető képesség hiányára hivatkozással. A Hivatal leszögezte, hogy mivel a kérdéses védjegyek ábrás és nem térbeli (háromdimenziós) védjegyek, a funkcionalitással összefüggő törlési okok esetükben nem alkalmazhatóak. Így a Hivatal kizárólag a megkülönböztető képesség körében vizsgálódott, és ennek kapcsán megállapította, hogy a kérdéses lajstromozott megjelölések kizárólag az áru fajtáját és rendeltetését jelölik, és nincs olyan egyéb elemük, amely más gyártók hasonló termékeitől megkülönböztetné őket (azaz a védjegyek nem rendelkeznek relatív megkülönböztető képességgel). Az SZTNH tehát a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Védjegytörvény) 2. § (2) bekezdés a) pontja alapján törölte a Lego kockát ábrázoló védjegyeket.
A Lego Group megváltoztatási kérelmet nyújtott be az SZTNH döntése ellen, így az eljárások a Fővárosi Törvényszék elé, majd fellebbezés és felülvizsgálati kérelem folytán a Fővárosi Ítélőtábla és a Kúria elé kerültek. A Fővárosi Törvényszék megváltoztatta az SZTNH döntéseit, és a törlési kérelmeket elutasította; a Fővárosi Ítélőtábla és végül a Kúria is egyetértett a Törvényszék döntésével és indokolásával. A bíróságok elsőként elvetették az SZTNH törlési okok alkalmazhatóságával kapcsolatos merev értelmezését, és kimondták, hogy a relatív megkülönböztető képességre vonatkozó jogszabályi rendelkezés ábrás és térbeli védjegyek esetén is alkalmazható (annak ellenére, hogy legtöbbször szóvédjegyek ütköznek ezen törlési okba), valamint a funkcionalitással összefüggő törlési okok nem csak térbeli, hanem ábrás védjegyek esetén is alkalmazhatóak.
A magyar bíróságok kimondták, hogy a Lego kocka ábrás védjegyek rendelkeznek megkülönböztető képességgel, és e körben kimondták, hogy nem szükséges, hogy a fogyasztók konkrét következtetéseket vonjanak le a védjegy alapján az adott termékeket előállító vállalkozásra, piaci szereplőre nézve, hanem elegendő, ha a védjegy alkalmas arra, hogy az adott vállalkozás által előállított termékeket megkülönböztesse más vállalkozás által gyártott termékektől. A funkcionalitás kapcsán egyetértettek abban a bíróságok, hogy a Lego kocka kreatív munka eredménye, és mivel a játékkockával kapcsolatos műszaki megoldás szabadalmi oltalomban részesülhetett, megállapítható, hogy az nem egy olyan egyszerű formát testesít meg, amely az áru jellegéből következik. Amennyiben egy átlagos fogyasztó azt a feladatot kapná, hogy tervezzen egy összeépíthető játékkockát, a bíróságok álláspontja szerint minden valószínűség szerint nem a Lego kockával azonos formájú kockát tervezne; ez alapján a magyar bíróságok azt a következtetést vonták le, hogy a Lego kocka formája nem az áru jellegéből következik.
A célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges forma kapcsán a bíróságok összehasonlították a megjelölés elemeit és jellemzőit a szabadalmi igénypontokkal, mivel azok tartalmazzák a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges minimális feltételeket. A bíróságok arra a következtetésre jutottak, hogy a védjegy tartalmaz olyan elemeket is, melyek az igénypontokban nem szerepelnek, azaz esztétikai, valamint egyéb, nem funkcionális jellemzőket. Ilyen egyéb jellemzők például a kapcsológomb tulajdonságai, mivel a kapcsológomb sima felszíne és hengeres formája nem szükséges a célzott műszaki hatás eléréséhez, valamint a kocka alapja és a kapcsológomb egymáshoz viszonyított aránya sem, hiszen e jellemzők kialakítása nem kizárólag a funkciót szolgálja, hanem esztétikai, formatervezési szempontokat is követ. Ahhoz ugyanis, hogy az adott elem összeépíthető, egymáshoz rögzíthető legyen, nem szükséges a védjegy szerinti konkrét formai kialakítás, így megállapítható, hogy a védjegy nem kizárólag olyan formából áll, amely szükséges a célzott műszaki hatás eléréséhez. A Kúria hozzátette, hogy a Lego kocka védjegyek oltalmának fenntartása nem eredményezné azt, hogy a védjegyjogosult monopóliumot szerezne a játékkockák piacán, mivel az alternatív formák lehetővé teszik a versenytársaknak, hogy a Lego kockához hasonló, annak műszaki megoldását alkalmazó játékkockákat hozzanak forgalomba.
Összefoglalás, a törlési eljárásokban felmerült lényeges kérdések
A Lego kockákra vonatkozó EU-s és magyar védjegytörlési eljárások során többször felmerült a szabadalmi oltalom és a védjegyoltalom kapcsolata, illetve a két oltalom közötti alapvető különbségek. Joggal hivatkoztak arra a Lego versenytársai, hogy a dán játékgyártó cég a lejárt szabadalmi oltalmát (és ezzel együtt a játékkockák piacán fennálló monopóliumát) kívánta meghosszabbítani a Lego kockára vonatkozó védjegybejelentésekkel. Azonban a szabadalmi jog egyik legfontosabb alapelve értelmében a szabadalmi oltalom tárgyát képező találmány, műszaki megoldás meghatározott időtartam után közkinccsé válik, és mindenki számára elérhető lesz. Ezt az Európai Bíróság is figyelembe vette ítéletében, amikor megállapította, hogy a piaci szereplők nem használhatják a védjegyoltalom által biztosított kizárólagos jogosultságokat lejárt szabadalmi oltalmuk meghosszabbítására. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ugyanaz a forma nem részesülhet (akár párhuzamosan, akár egymás után) szabadalmi-és védjegyoltalomban, feltéve, ha ennek törvényi feltételei fennállnak, azonban amennyiben a védjegybejelentés a lejárt szabadalmi oltalom (és az ezáltal biztosított monopólium) meghosszabbítását célozza, az súlyosan sérti és akadályozza a szabad verseny működését és versenyhátrányt jelent a többi piaci szereplő számára.
A másik fontos kérdés, ami több alkalommal is felmerült a védjegytörlési eljárások során, a lajstromozott védjegyek típusa. Míg az európai uniós Lego kocka védjegy térbeli (azaz háromdimenziós) védjegyként került lajstromozásra, a magyar nemzeti Lego védjegyek a mai napig ábrás védjegyként szerepelnek a védjegylajstromban. A magyar védjegyek tárgya tulajdonképpen a különböző méretű Lego kockákat ábrázoló fekete-fehér fénykép; a magyar bíróságok a védjegytörlési eljárásokban – annak ellenére, hogy azok a lajstromban ábrás védjegyként szerepelnek – térbeli védjegyként kezelték a Lego védjegyeket, és nem a lajstromban szereplő, Lego kockáról készült fényképet, hanem magát a Lego kocka formáját vették alapul a megkülönböztető képesség és funkcionalitás vizsgálata során. A magyar bíróságok tehát a lajstromállapotot és a védjegy lajstromban feltüntetett típusát csupán formalitásnak tekintették, és a védjegyoltalom tárgyát a Lego kocka formájában határozták meg, azaz a kérdéses védjegyeket a törlési eljárásokban háromdimenziós védjegyként vizsgálták. A lajstromállapottól való eltérés, illetve az abban található adatok figyelmen kívül hagyása azonban komoly veszélyt jelenthet a védjegylajstrom információs funkciójára nézve, főként ha a lajstrom, mint hazánkban is, közhiteles nyilvántartásnak minősül, hiszen a lajstrom határozza meg a védjegyoltalom pontos tárgyát és terjedelmét, amely információra alapozva hoznak döntést például a védjegyügyekben eljáró hatóságok és bíróságok, valamint az új védjegybejelentést benyújtani készülő piaci szereplők is. A védjegy típusának lajstromban történő feltüntetése tehát nem csupán formaság, azonban az, hogy az adott védjegy ábrás- vagy térbeli védjegy-e, nincs hatással a funkcionalitással összefüggő törlési okok alkalmazására, hiszen azokat olyan ábrás védjegyek esetén is lehet alkalmazni, amelyeknek tárgya például egy termék kétdimenziós ábrázolása.
Fontos megjegyezni, hogy a 2015-ben lezárult európai uniós védjegyreform – helyesen – nagy hangsúlyt fektetett a védjegyek lajstromban történő megjelenítésére, és a Védjegyrendelet végrehajtási rendelete részletes szabályokat tartalmaz a különböző védjegytípusok ábrázolására és feltüntetésére, és kimondja, hogy a védjegy típusát mindig fel kell tüntetni a védjegybejelentésben, illetve a lajstromban. A végrehajtási rendelet értelmében tehát amennyiben a bejelentő védjegybejelentéséhez az oltalom tárgyaként egy termékfotót csatol, ha nem tünteti fel kérelmében kifejezetten, hogy térbeli védjegy lajstromozását kívánja, úgy az adott megjelölés ábrás védjegyként fog lajstromozásra kerülni (melynek tárgya maga a termékfotó, és nem a termék formája lesz).
Az azonban kétségtelen, hogy mind Magyarországon, mind az Európai Unióban a Lego védjegyei a Lego kocka formáját jelenítették meg. Az áru vagy csomagolás formája egy olyan megjelölésfajta, amelyet mind az EU Védjegyrendelet, mind a magyar Védjegytörvény külön nevesít, mint védjegyoltalomban részesíthető megjelölések. Azonban a funkcionalitásra és a megkülönböztető képességre vonatkozó, lajstromozást gátló (és törlési) okok miatt bizonyos esetekben az ilyen megjelölések bejegyzése problémás lehet, hiszen míg a tradicionális védjegyek esetén a termék és az azon feltüntetett védjegy elválik, az új típusú védjegyek ezen fajtája, azaz a termék vagy csomagolás formáját megjelenítő védjegy esetén nem válik el a termék és a védjegy, mivel a védjegy maga a termék formája, kinézete. Ennek ellenére az EUIPO adatbázisában jelenleg több mint 4000 lajstromozott térbeli védjegy szerepel, de tény, hogy az Európai Bíróság gyakorlatában szigorodás figyelhető meg a térbeli védjegyek oltalomképességével kapcsolatban. Ezt mutatja az is, hogy az utóbbi években több híres háromdimenziós védjegyet is törölt a Bíróság, többek között a Rubik kocka védjegyet, a Nestlé híres KitKat térbeli védjegyét, a Voss palackra vonatkozó háromdimenziós védjegyet és a Lindt csokoládényúl védjegyét, vagy a megkülönböztető képesség hiányára, vagy funkcionalitásra hivatkozással. Ahhoz, hogy egy termék vagy csomagolás formája védjegyoltalomban részesülhessen, a megjelölésnek a funkcionális elemeken kívül olyan további (pl. dekorációs, díszítő) jellemzőkkel is rendelkeznie kell, amelyek nem szükségesek a célzott műszaki hatás eléréséhez, és amelyek önmagukban is rendelkeznek megkülönböztető képességgel; az ilyen megjelöléseket a szakirodalomban hibrid formáknak is nevezik.
A döntések összehasonlítása, a védjegytörlési eljárások eltérő végkimenetelének lehetséges okai
A fent elemzett ítéletek tartalmából egyértelműen látszik, hogy a Lego védjegytörlési eljárásokban teljes mértékben eltérő következtetésre jutott az Európai Bíróság és a magyar bíróságok annak ellenére, hogy a tényállás gyakorlatilag azonos volt (attól eltekintve, hogy Magyarországon a Lego kocka védjegy a lajstromban ábrás védjegyként szerepelt, míg az európai uniós védjegy térbeli volt). Mivel a Kúria jogerős ítélete korábban megszületett, mint az Európai Bíróság végső döntése, így közvetlenül természetesen nem róható fel a magyar bíróságoknak, hogy az EUB ítéletével ellentétes döntést hoztak, különös tekintettel arra, hogy az EUB ítéletét nem előzetes döntéshozatali eljárásban hozta, így még ha az a magyar ítélet előtt született is volna, nem bírt volna kötelező erővel a tagállami bíróságok számára.
Ennek ellenére kérdéseket vet fel a magyar és az EU-s döntés teljesen ellentétes volta, hiszen az Európai Unió egyik legfontosabb alapelve, a „közösségi hűség (loyalty)” elve értelmében a tagállamok kötelezettsége, hogy jogalkotásukban és jogalkalmazásuk során segítsék az EU-s célok elérését, és a nemzeti joguk alkalmazása esetén is tartsák szem előtt az uniós jogszabályokat. A védjegyjogban ez azt jelenti, hogy kívánatos cél védjegyek lajstromozásakor azonos feltételek, valamint lajstromozás után az azonos szintű védelem biztosítása minden tagállamban. Ez alapján tehát a gyakorlatilag megegyező tényállás mellett teljesen ellentétes döntés meghozatala feltételezhetően harmonizációs problémákra vezethető vissza, ahogyan erre több szerző is rámutatott a magyar bíróságok Lego védjegytörlési eljárással kapcsolatban. A két döntés közötti eltérés oka lehet továbbá a magyar bíróságok piaci- vagy versenyszemléletének hiánya, valamint az uniós fogalmak és terminológia helytelen értelmezése. A magyar bíróságok döntése a negatív fogadtatás mellett pozitív kritikában is részesült, így egyes szerzők szerint a Kúria meghúzta az optimális határt a piaci verseny és a védjegyoltalom által biztosított kizárólagos jogosultságok között.
