2024 februárjában indult cikksorozatunkban az új típusú, nem hagyományos védjegyekkel foglalkozunk. Megnézzük, hogy mit jelentenek a színvédjegyek, hangvédjegyek, hologram-védjegyek, térbeli védjegyek, mintavédjegyek és pozícióvédjegyek, hogyan tudunk ilyen védjegyeket bejelenteni az EU-ban, illetve milyen akadályokkal szembesülhetünk egy ilyen eljárásban, és miben térnek el az új típusú védjegyek a hagyományos védjegyektől, például a szóvédjegyektől, szlogenektől és ábrás védjegyektől.
A cikksorozat első részében a mintavédjegyekkel, a második részben a hangvédjegyekkel, a harmadik részben a színvédjegyekkel foglalkoztunk, a negyedik részben pedig a pozícióvédjegyeket vizsgáltuk meg. Az ötödik – és egyben utolsó – rész a térbeli védjegyekről fog szólni.
A térbeli (azaz háromdimenziós) védjegyek többnyire áruk vagy a csomagolás megjelenését, annak egy részét védik. Jelenleg 5585 európai uniós térbeli védjegy áll oltalom alatt, és már majdnem fele ennyi, 2240 térbeli védjegybejelentés került elutasításra az EU-ban, ami azt mutatja, hogy nem olyan egyszerű 3D-s védjegyeket lajstromoztatni, mint elsőre gondolnánk.
A térbeli védjegyeket számítógéppel generált kép vagy fénykép segítségével lehet ábrázolni a védjegylajstromban.
Fontos, hogy a 3D védjegy nem magára a termékre, a termék tartalmára, esetleg összetevőire, műszaki kialakítására vagy a benne lévő technológiai megoldásokra fog kiterjedni, hanem kizárólag a termék külső kialakítására, csomagolására, megjelenésére.
Térbeli védjegy például a Toblerone csokoládé mindenki által ismert csomagolása, amely az első 3D védjegybejelentések között volt az EU-ban:
3D védjegyként áll oltalom alatt a Volkswagen „Bogár” jellegzetes formája:
És a McDonalds sültkrumpli doboza is:
Továbbá 3D védjegyként oltalom alatt áll az Alza jellegzetes hangú manó figurájának formája is:
De ezen kívül térbeli védjegyoltalom alatt áll számos parfüm, telefon, édesség, konyhai eszköz, toll, borotva, ásványvizes palack vagy borosüveg formája is az Európai Unióban.
A térbeli védjegyek lajstromozásával kapcsolatban alapvetően három probléma lehet, ami miatt nehézkesebb lehet a regisztrálási folyamat, mint a hagyományos védjegyek esetén:
Az első ilyen probléma, hogy a térbeli védjegyeknek – jellegüknél fogva – limitáltabb a megkülönböztető képessége. A hagyományos védjegyek esetén, mint például egy szóvédjegy, szlogen vagy ábrás védjegy esetén élesen elkülönül az áru és az árujelző, azaz a védjegy (pl. egy logó) és a védjeggyel ellátott áru (pl. egy doboz csokoládé). A térbeli védjegyek esetén viszont ez a kettő nagyon közel van egymáshoz, bizonyos esetekben teljesen megegyezik a védjegy és maga a termék (mivel a védjegy magát a terméket, annak csomagolását ábrázolja). Emiatt felmerül a kérdés, hogy a fogyasztók tudják-e árujelzőként azonosítani, értelmezni az adott megjelölést, ami képes arra, hogy a védjegyjogosultat megkülönböztesse más gazdasági szereplőktől és beazonosítsa a termék származását, vagy csupán a terméket magát látják benne. A 3D védjegyeknél tehát – a többi új típusú védjegyhez, például a színvédjegyekhez és pozícióvédjegyekhez hasonlóan – az egyik legfontosabb kérdés, hogy a megjelölés be tudja-e tölteni a védjegy a származásjelző funkciót, és a fogyasztók azt nem csupán a termék külső megjelenéseként fogják fel.
A második probléma, ami felmerülhet, az az ún. funkcionalitás kérdése. Nem részesülhet védjegyoltalomban olyan megjelölés, ami kizárólag az árunak olyan formájából vagy egyéb jellemzőjéből áll, amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges. Ez a lajstromozást kizáró ok gyakorlatilag csak térbeli védjegyek esetén értelmezhető, és kizárja a műszaki funkciót betöltő formák védjegyként történő lajstromozását. Emiatt a kizáró ok miatt került törlésre például a Lego kocka védjegy az Európai Unióban, amely ügyről itt olvashatnak. A játékkocka védjegy kapcsán a bíróság megállapította, hogy annak formája szükséges a kívánt műszaki hatás eléréséhez, ami a játékkockák összeépíthetőségének és stabilitásának biztosítása, és nincs olyan eleme a megjelölésnek, formának, ami ne lenne szükséges ezen cél eléréséhez. Emiatt a Lego kockát ábrázoló térbeli védjegy nem részesülhet oltalomban.
A Lego-ügyben fontos körülmény volt az is, hogy a Lego akkor jelentette be térbeli védjegyként a játékkockát, amikor az arra vonatkozó szabadalmi oltalom 20 év elteltével lejárt, tehát felmerült, hogy a dán cég a védjegyoltalommal (ami korlátlan ideig fennállhat, a szabadalommal ellentétben) a szabadalmát – és ezáltal a piaci monopol helyzetét – igyekezett meghosszabbítani, hogy a versenytársai továbbra se hozhassanak forgalomba a Lego kockával azonos műszaki megoldást megjelenítő termékeket. Azonban éppen a funkcionalitásra vonatkozó kizáró ok miatt egy ilyen megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, mert ez a tisztességes versenyt akadályozná, és a versenytársakat akadályozná abban, hogy egy adott műszaki megoldást alkalmazzanak termékeikben anélkül, hogy védjegybitorlást követnének el (holott a védjegy nem a műszaki megoldást hivatott védeni, hanem csupán a megjelölést). A funkcionalitással kapcsolatos lajstromozást kizáró ok tehát a védjegyjoggal, és az általa biztosított időben korlátlan oltalommal való visszaélést hivatott megakadályozni.
A harmadik probléma, ami 3D védjegyek esetén felmerülhet, az az áru jellegéből adódó forma. Nem részesülhet védjegyoltalomban az a megjelölés, ami kizárólag olyan formából vagy egyéb jellemzőből áll, amely az áru jellegéből következik – ez a gyakorlatban azokat a formákat jelenti, amiket a fogyasztók természetesnek tartanak az áru természetére figyelemmel. Ez a kizáró ok szintén sokszor előfordul térbeli védjegyek esetén, hiszen itt sok esetben a védjegy gyakorlatilag a terméket magát ábrázolja.
Emiatt az ok miatt kizárt lenne a lajstromozásból például egy húsvéti csokinyuszi formája, ami semmiben nem tér el a hasonló jellegű, átlagos, piacon lévő termékektől, hiszen az oltalom megadása esetén semelyik másik versenytárs sem forgalmazhatna csokinyuszikat. A funkcionalitáshoz hasonlóan ez a lajstromozást kizáró ok is azt hivatott elkerülni, hogy a védjegyjogosult ne csak a termékének a csomagolására, kinézetére stb. szerezzen monopóliumot (a védjegyoltalom lényegével, alapelveivel összhangban), hanem magára a műszaki megoldásra is, szabadalom vagy használati mintaoltalom helyett/mellett. Ahhoz, hogy ne ütközzön ebbe a kizáró okba egy térbeli védjegybejelentés, a szabványoktól, szokásostól eltérő megjelölésre van szükség.
Ezek a szigorú követelmények nem a védjegyhivatalok öncélú, merev hozzáállását tükrözik, hanem a közérdek védelmét szolgálják. Gondoljunk csak bele: ha a különböző vállalkozások védjegyként levédetnék a termékeik műszaki funkciót betöltő formáját, kialakítását, kinézetét, vagy annak egy olyan részét, amely az adott árutípus funkciójából következik, és máshogyan nem lehetséges, nem gazdaságos vagy nem életszerű az adott terméket kialakítani (pl. egy húsvéti csokinyuszi alakját, vagy egy elektromos borotva formáját), az összes versenytárs – akár örökre – el lenne zárva attól, hogy hasonló jellegű, hasonló műszaki megoldást tartalmazó termékeket forgalmazzon anélkül, hogy jogsértést kövessen el. Ezért fontos megakadályozni, hogy a funkcionális elemek, megjelölések védjegyként oltalmat kapjanak, mivel ez a védjegyoltalom lényegével ellentétes lenne, a műszaki, funkcionális megoldások oltalmára a szabadalmi oltalom vagy használati mintaoltalom alkalmas; ez természetesen nem jelenti azt, hogy a megkülönböztető képességgel rendelkező, árujelzőként működő, esztétikai – vagy bármilyen, nem funkcionális – elemet tartalmazó megjelölések térbeli védjegyként lajstromozhatóak legyenek.
Ugyanaz a megjelölés, például egy termék csomagolása térbeli védjegyoltalomban és formatervezési mintaoltalomban is részesülhet (akár párhuzamosan mindkettőben), ezért fontos elkülöníteni ezt a kettő oltalmi formát. A formatervezési mintaoltalom (design) feltétele, hogy a minta, azaz a termék egészének vagy egy részének megjelenése új és egyéni jellegű legyen; ez azt jelenti, hogy azzal azonos vagy attól csak lényegtelen részletekben eltérő minta korábban nem juthatott nyilvánosságra, és a korábban nyilvánosságra jutott mintákhoz képest eltérőnek, egyéni jellegűnek kell lennie. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, a design-oltalom kizárt, viszont ezeket a feltételeket a hatóságok a bejelentéskor nem vizsgálják, csak később, egy esetleges jogvita esetén, tehát maga a lajstromozási eljárás a védjegyhez képest gyorsabb és egyszerűbb. A design-oltalom viszont legfeljebb 25 évig állhat fenn, szemben a védjegyoltalommal, ami korlátlan ideig. A védjegyoltalom megszerzéséhez – ahogyan erről már szó volt – arra van szükség, hogy a megjelölés megkülönböztető képességgel rendelkezzen, ábrázolható legyen és ne ütközzön a különböző kizáró okokba (pl. közrendbe, közerkölcsbe ütközés, megtévesztő jelleg). Láthatjuk tehát, hogy a formatervezési mintaoltalom és a védjegyoltalom megszerzésének feltételei is eltérőek, ahogyan az oltalmi idő és az oltalom tartalma is: a védjegyoltalom megszerzése a legtöbb térbeli alakzat, termék, csomagolás esetén nehezebb, viszont ehhez korlátlan oltalmi idő és erősebb védelem társul.
A térbeli védjegyeknél tehát ahhoz, hogy sikeres legyen a lajstromozás, arra van szükség, hogy az adott megjelölés, legyen az egy termék megjelenése, csomagolása, annak egy része, minél jobban eltérjen a szokásostól, a piacon jelenlévő hasonló jellegű termékektől és az adott áruk esetén tipikusan alkalmazott formától. Ezen kívül fontos, hogy a megjelölés minél több esztétikai elemet és minél kevesebb funkcionális elemet tartalmazzon, hiszen a fogyasztók így fogják tudni árujelzőként értelmezni az adott megjelölést, és nem csupán magát a terméket látják benne.
- 000031203 lajstromszámú európai uniós térbeli védjegy, jogosult: Kraft Foods Schweiz Holding GmbH ↩︎
- 002069342 lajstromszámú európai uniós térbeli védjegy, jogosult: Volkswagen Aktiengesellschaft ↩︎
- 002467074 lajstromszámú európai uniós térbeli védjegy, jogosult: McDonald’s International Property Company, Ltd. ↩︎
- 019040848 lajstromszámú európai uniós térbeli védjegy, jogosult: Alza.cz a.s. ↩︎
